
Az olvasó az alábbi cikkben nem találkozik majd olyan
kifejezésekkel, mint amilyen a „szabadkőművesség”, a „zsidó világkormány”, vagy
a „cionista” típusú politikai törekvések szolgálatába állított „titkos
társaságok” – felszínesen és gyakran már-már „jókedvvel” emlegetett – megszokott
kifejezései. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a történelem
feltartóztathatatlanul halad előre a maga útján: amire a század elején még
külön fel lehetett hívni a figyelmet, az mára teljesen általánossá vált; a maga
képére formálva az általános értékrendet, a korábbi „társasági” formák a
történelem számára immár feleslegessé váltak. A kollektívum többé-kevésbé...