
Az ember értéke az abszolút tudatosításában rejlik.
Az ember az, amit fel tud fogni; az abszolút és a transzcendencia ideája az
ember spirituális természetéről és sorsának földöntúli karakteréről tesz
tanúbizonyságot.
Az embert tulajdonképpen csak egy vékony válaszfal választja el az isteni
Valóságtól: Isten végtelenül közel van az emberhez, ám az ember végtelenül
távol van Istentől. E válaszfal – az ember szempontjából – egy hegy; ott
magaslik előtte, és saját kezeivel kell elmozdítania. Hasztalan hordja róla a
földet, a hegy ugyanúgy ott tornyosul előtte; ennek ellenére mégis tovább
folytatja az ásást Isten nevében. És a hegy láthatatlanná...