Hamvas Béla: Gyakorlati tanács a meditációs objektum használatához

Az Anthológia Humana-val kapcsolatban ez a különös fogalom, hogy meditációs objektum, a nagy nyilvánosság előtt itt nálunk először merült fel. Úgyszólván senki sem volt, aki a fogalmat azonnal ne értette volna meg. A pszichológiai műveltség, ha lassan is, de mélyül és terjed. Annál kérdésszerűbb volt azonban az, hogy az Anthológia Humana előszavában felvázolt meditációs eljárást hogyan kell alkalmazni. Hogyan használjam a gyakorlatban minden nap, állandóan és reálisan ezt a bizonyos meditációs objektumot? Egészen természetes, hogy ebben a pillanatban, bármilyen érdekes lenne is, a legújabb meditációs módszerekre...

Read more »

Julius Evola bírósági védőbeszéde

JULIUS EVOLA BÍRÓSÁGI VÉDŐBESZÉDE – Római Esküdtszék, 1951. októbere – Tisztelt Esküdtek! A letartóztatásom alapjául szolgáló vád az 1947. évi 1546-os számú törvény első szakaszára épül, miszerint különböző szervezeteken, de mindenekelőtt a fiatalok által létrehozott »Imperium« folyóiraton keresztül többekkel együtt a feloszlatott fasiszta párt újjászervezésén munkálkodtam. E témára nem érdemes néhány szónál többet vesztegetni, mivel az efféle vádaskodás minden alapot nélkülöz. Az előterjesztésben valójában nincs semmi rám nézve terhelő bizonyíték, amely arra utalna, hogy a fent említett csoportokhoz fűződő kapcsolataim...

Read more »

Rudolf Pannwitz: Szókratész

Az itt következő munka egy hosszú lépés az ember által teremtett világ felé, egyszersmind betekintés magába az emberbe mint e világ teremtőjébe. Nem követjük a történelem menetét, minthogy szempontunk történelem fölötti. Nagy ugrást teszünk: a megalitkultúrától Szókratész korába.1 A mértékek megváltoztak, és nem népekről és birodalmakról van szó, hanem arról, hogy milyennek kell lennie az egyénnek a történelem szűk terében. Ehhez érvényes rendek állnak rendelkezésre, ami azonban nem minden. Az egyénnek olyan tudást kell elsajátítania, mely saját, messzemenően szabad akaratának megbízható útmutatója lehet annak érdekében, hogy erkölcsileg...

Read more »

Mircea Eliade: A középpont szimbolikája

A VILÁG KÉPE Az archaikus és hagyományos társadalmak az őket közvetlenül körülvevő világot úgy fogják föl, mint egy mikrokozmoszt. E zárt világ határán túl kezdődik az ismeretlen, az alaktalan birodalma. Itt a tér kozmizált: lakott és berendezett – ott, ezen az ismerős téren túl, a démonok, férgek, halottak és idegenek ismeretlen és félelmetes világa kezdődik: a káosz, a halál, az éjszaka. A mikrokozmikus lakott világnak, s az őt körülvevő kihalt vidéknek a képe (amely vagy a káosz, vagy a halottak birodalma) még olyan fejlett társadalmakban is tovább élt, amilyen a kínai, a mezopotámiai vagy az egyiptomi. Sok szöveg azonosítja a nemzeti területet...

Read more »