Kórleónisz Miklós: Pontosítások „Az ördög hét tornya” témájához

A P.F. 13. számában közölt Európa okkultföldrajza című írásunkban szót ejtettünk az „ördög hét tornya” tradicionális témájáról. Célkitűzésünk azonban nem ennek pontos megmutatása volt, hanem annak az úgynevezett „négy európai okkult rendnek” a feltárása, amelyekről a 20. oldalon lehetett olvasni.

E XX. század végéhez tartozó realitások megadásával egyetlen célunk a következő volt. Ha figyelünk ezen okkult rendek leírt törekvéseire, s kifejezetten ártóként fogjuk fel őket, akkor ily módon a ma emberét mélyen meghatározó titkos befolyásoktól szabadulunk meg – amennyiben ezektől valóban mentesülni akarunk. És minél inkább megértjük e rendek koncepcióját, megmagyarázhatatlan logikáját, annál teljeskörűbb behatásoktól leszünk mentesek.

Hogy e négy európai okkult rend témájáig eljussunk, volt nélkülözhetetlen érinteni a hét ördögi „torony” gondolatkörét. Mégpedig azért, mert – írásunk szerint – az egyébként és másutt „titkos társaságok” által jelzett influenciáknál napjainkban immár széleskörűbb irányulásoktól kell mentesülnünk, így azt állítottuk, hogy ezeket – végső szinten – nem társaságok, hanem az „ördög tornyai” „terjesztik”. Különösképpen annak, aki egy fent jelzett úton végig kíván menni.

Az ördögi tornyokkal kapcsolatban két könyvre hivatkoztunk: W. B. Seabrook magyarul Harcos beduinok között címen megjelent könyvére és J.-M. Allemand René Guénon et Les Sept Tours du Diable [René Guénon és Az Ördög Hét Tornya] című munkájára. Mivel, mint említettük, nem a hét ördögi torony, hanem a mai Európa „négy okkult rendje” megmutatása volt a fő célunk, ezért nem törekedtünk arra, hogy e szerzők gondolatait a mieinktől különválasztva az ördög hét tornya tekintetében pontosan bemutassuk, akár a mi felfogásunk, akár Allemand felfogásának egészét e tárgyban megadjuk. Ezek képezik az itteni pontosítások tárgyát.

Seabrook és a mi felfogásunk közötti alapvető különbség talán nem szorul hosszas magyarázatra. Ezt írja: „Keleten mindenfelé sok történet kering [az ördög tornyairól], én is hallottam sokat; röviden az alábbiakban foglalhatom össze őket: Egész Ázsián át ÉszakMandzsúriától Tibeten, nyugatra Perzsián keresztül Kurdisztánig hét toronyból álló lánc húzódik végig, magános hegyfokokon. Mindegyik várban örökké a Sátán egyik papja ül, aki titkos rezgéseket sugározva szét vezeti a világ sorsát rosszról-rosszra.” Ez még a koncepció tradicionálisnak mondható részét képezi, ha szimbolikusnak-mitikusnak vesszük. Seabrook azonban mindezt naivan fogja fel. Feltétlenül létezőként. Hogy elkerülje a mítosz babonás, népi értelmezését, illetve a mítosz realitás alapjából származó feszültségeket, ő egy másik – modern – babonához, a ténylegesség babonájához jut: „Látta a mesés Héttorony vagyis a Hatalom Házai közül az egyiket: magas, fehér, kúpalakú épület [sic], csúcsáról csillogó sugarak szállnak szerte… Maga a Torony szintén fehérre meszelt kőből épült és csillogó csúcsa, amely lángoló sugarakat lövellt mindenfelé, nem volt egyéb, mint ragyogó fényesre csiszolt arany vagy rézgolyó.” Odáig megy, hogy a mítosz Kurdesztánra lokalizált Tornyát a yezidek szektájának Seik-Adi-beli templomépületével (!) azonosítja. Odautazik, nem lát ott semmi különöset, s a mítosz természetesen számára innentől fogva „merő babona” (mint mondtuk, egy másik babona a ténylegesség babonája révén). Havas József, könyvének magyar fordítója még egy fotót is közöl, mint az „ördög hét tornyának egyike”, ami – így – természetesen nem igaz. Guénon kimutatta, hogy „az ördög hét tornya” a világ hét titkos szellemi központjának »hét ellenközpontja« megjelölésére szolgáló szimbolikus elnevezés.

Guénon nagyon pontos és kiváló definíciójával így azonban még nem lehet semmit sem kezdeni. Allemand ezért bizonyos népcsoportok és kultuszok jellemzőit megadva, azokat egyes „tornyokhoz” kapcsolva próbálja megértetni „mik is a tornyok”. Jellemzőkön keresztül, amelyeket a „tornyok” jelképesen szólva a világba sugároznak. Ezek tendenciák és törekvések, amelyek a világot bomlasztják, alászállítják és lehetetlenné teszik azt a szellemi beavatást, amely – teljes fokon – szintén hét centrumon keresztül menne végbe. Az Allemand által megadott jellemzők pontosan fordítottjai mindannak, amit a hét igazi centrum átadna az embernek, (így a mi céljaink szerint ezek azok, amelyeket az első bekezdésben megadott módon nekünk el kell kerülni, vagy magunkból ki kell iktatni.)

Mindezen tendenciákat és törekvéseket – az ördögi tornyok tekintetében-valóban tovább lehet pontosítani azzal, hogy megadunk néhány országot, illetve azok bizonyos tájegységeit, amelyek szintén rendelkeznek olyan sajátos benső vonásokkal, amelyek további útmutatást képeznek az ördög tornyainak mibenléteire, egész rendszerére és jellemzőikre nézve. Allemand nagyon helyesen mindezekkel azonban nem foglalkozik részletesen és nem lokalizál túl konkrétan, mert a legfőbb, „alapvető” jellemzők az érdekesek, s ebben a tekintetben nagyon konkrét lokalizálása egy-egy Toronynak egyszersmind szimplifikálás is volna, Seabrook-féle konkretizálás, amely az eredeti mítosz erejének és értelmének eljelentéktelenítéséhez vezet.

Mégis, ha már megad országokat, akkor pontosítsunk – ez volt a mi véleményünk. Azt mondtuk „körülbelül Dunántúl nagyságú – többnyire homokos vagy iszapos-lápos – geográfiai vonatkozású területek volnának”. Pontosan szólva: az ördög hét tornya vonatkozásban áll bizonyos földrajzi területekkel is, amelyek részben visszatükrözik mibenlétüket. Allemand területei közül a nigerit, a szíriait és a türkmenisztánit tartottuk az ördög hét tornya vonatkozásában helyesnek. Elfogadhatjuk például a volt Szovjetunió területén lévő még két északi területet is, az Irak és Szudán által kifejezett dolgokat is, de azt mondtuk, hogy ezek altomyokkal kapcsolatosak (a szudáni, úgy tűnik, például csak jövőben gyakorol majd komolyabb hatást Európára), továbbá azt is mondtuk, hogy „világszerte számos más ilyen altoronnyal is találkozhatunk”. A tornyok és az altomyok továbbá bizonyos országnyi földrajzi egységek mibenlétén keresztül, azok segítségével is kifejthetik hatásukat, s így jutottunk el a „négy európai okkult rend” témájához. Ezenkívül megadtuk még, hogy nagy valószínűséggel az Egyesült Államok és Dél-Amerika területére vetül az ördög tornyai közül kettő. Így Niger, Szíria, Türkmenisztán földrajzi-jelképes említésével meg van összesen öt torony a hét közül. Két toronynak számunkra sincs még meg a földrajzi megfeleltethetősége. Egyiket Kelet-Ázsia, a másikat Óceánia felé volna talán érdemes irányozni, de mindez bizonytalan, úgyhogy erről nem szóltunk. Lényeges megjegyezni továbbá, hogy legalább egy torony a lokalizálás tekintetében mindig ismeretlen kell hogy legyen, minthogy nem lehet azt gondolni: az ellen-spiritualitás hierarchiái teljesen beláthatóak a racionalitás és a lokalizálhatóság számára. A geográfiai lokalizálás mellett egyébként még azt sem hagytuk szó nélkül, hogy áttételesen, de a tornyok hatása a közvetlen modem környezet által is határozottan közvetítődik. Röviden összefoglalva ez a szerzők közötti különbségek és a koncepciók közötti átmenetek pontosabb megadása.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy mindennek akkor lehet jelentősége, ha az ember mindezt már nem naivan gondolja el. Nem babonásan és nem materialista módon. Ha tudja, hogy mindezzel mit akar. Guénon ezt hívta az ellenbeavatási tendenciáktól való mentességnek. Másfelől ez az összesküvés-elméletek tradicionális alapokon nyugvó szemléletének tekinthető, amely mindig, így Guénon számára is egy speciális szellemi és végül is – éppen a kiterjedt értelmezés, majd az elkülönülés értelmében – metafizikai utat is megrajzolt. Seabrook megjegyzi azonban az angol kémszolgálat egyik kapitányának az esetét is, aki mindebbe beleőrült. Ez kapcsolatba hozható például számos szélsőjobboldalinak nevezett egyén esetével is, akik nem értették meg az összesküvés-elméletek metafizikáját. (Szerintünk – az említett írásban – ez éppen a negyedikként említett „okkult rend”hatásának tudható be.)

Említett írásunkban mindvégig kellően óvatosak voltunk, bár nehezen, de nagyon pontosan igyekeztünk fogalmazni. Számos idézőjelet is használtunk, hogy a veszélyes konkretizálásoktól és naiv realizmusoktól, ahogy az tőlünk tellett, igyekezzünk távol tartani az olvasót. Ami miatt e modem nyugati tudatlanság által inszinuációnak vagy merő politikai összesküvéselméletnek tartott témával a veszélyek ellenére pedig mégis foglalkoztunk, azt egy Seabrooktól vett idézettel végül is így lehetne megvilágítani: „A Fekete Könyvben (Ghitab al-Aswad) a Sátán így szól: Ne ejtsétek ki nevemet és ne említsétek tulajdonságaimat”. Érthető, hogy ha tradicionális értelemben léteznie kell a Sátánnak, akkor ez számunkra pontosan azért van, hogy azt tegyük, amit ő nem akar.

A Sátán tradicionális értelemben csak mint olyan létezhetett, amely nem ellentéte Istennek. Guénonnál ez abban jutott kifejezésre, hogy hangsúlyozta: a Legfelsőbb Centramnak nincs, csak az azt kifejező hét földi szellemi központnak lehet ellentétje. Ez utóbbi eset azonban valóban nem tagadható, mert egy ilyen állásfoglalás pontosan az itt érintett témához tartozó jellegzetességek közül merítene ki néhányat.

Pannon Front 14.

Posted in: geopolitika,iszlám,Kórleónisz Miklós,magyar,okkultizmus,ördög hét tornya,politeia,sátánizmus