René Guénon: A hegy és a barlang

Láttuk, hogy közeli kapcsolat van a hegy és a barlang között, mivel mindkettőt a spirituális centrum szimbólumainak tekintik, ahogyan – nyilvánvaló okokból kifolyólag – axiális vagy poláris szimbólumoknak is, amelyek közül valójában a hegy az egyik legfontosabb. Ebben a vonatkozásban megemlítjük, hogy a barlangra úgy kell tekinteni, mint ami a hegy alatt vagy a hegy belsejében helyezkedik el, azért, hogy szintén rajta legyen a tengelyen, amely tovább erősíti a kapcsolatot a két szimbólum között, melyek bizonyos értelemben egymás komplementerei. Annak érdekében ugyanakkor, hogy megfelelő viszonyba helyezzük őket, meg kell jegyeznünk, hogy a hegy sokkal primordiálisabb jelentőségű, mint a barlang: mégpedig az alapján, hogy külsőleg látható, és talán azt is mondhatjuk, hogy a legláthatóbb objektum mindenfelől, miközben – ahogyan mondtuk – a barlang, ezzel ellentétben, egy olyan hely, ami lényegileg rejtett és zárt.

Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a hegy által ábrázolt spirituális centrum a földi emberiség kezdeti időszakával áll összefüggésben, amikor az igazság még mindenki számára egészében elérhető volt (ezt jelöli a Satya-Yuga elnevezés, a hegy csúcsa pedig a Satya-Loka, „az igazság földje”). De amikor ugyanez az igazság – a ciklikus alászállás folyamatának köszönhetően – egy többé-kevésbé visszavonult elit hatáskörébe került (ami a maga szoros értelmében egybeesik a beavatás kezdetével), és ami hozzáférhetetlenné vált az emberek többsége számára, a barlang sokkal megfelelőbb szimbóluma lett a spirituális centrumnak, következésképpen az ezt jelképező beavatási szentélyeknek. Egy ilyen változás, hogy úgy mondjuk, nem okozta a centrum elválását a hegytől, hanem csupán visszahúzódását a csúcsról annak belsejébe. Másfelől ugyanez a változás bizonyos tekintetben egy megfordulás, amely révén – ahogyan ezt már máshol kifejtettük – a föld felszíne fölé emelkedő hegyként jelölt „mennyei világ” bizonyos értelemben átalakul „földalatti világgá” (jóllehet valójában nem a „mennyei világ” az, ami megváltozott, hanem a külvilág feltételei, következésképp a két világ közötti kapcsolat), és ez a megfordulás érhető tetten a hegy és a barlang diagrammatikus ábrázolásaiban is, amely ugyanakkor komplementaritásukat is kifejezi.

Ahogyan már említettük, a hegy ábrája, a vele ekvivalens piramissal és dombbal együtt, egy csúcsával felfelé mutató háromszög. Ezzel szemben a barlangé egy csúcsával lefelé mutató háromszög, amely ezért inverze a másiknak. A fordított háromszög ábrája még a szívnek [1] és a kehelynek is, mely utóbbi általánosságban egyesült a szívvel a szimbolizmusban, ahogyan azt már kimutattuk a Szent Grállal kapcsolatban. [2] Tegyük hozzá, hogy ez utóbbi szimbólumok és a hozzájuk hasonlók, egy sokkal általánosabb megközelítés szerint, az egyetemes megnyilvánulás passzív vagy feminin princípiumára vagy annak egy aspektusára utalnak, [3] míg a felfelé mutató háromszög által képviseltek az aktív vagy maszkulin princípiumra utalnak, ami mind igazolja a szóban forgó komplementaritást. Másfelől, ha a két háromszöget egymás alá helyezzük, amely megfelel a hegy alatti barlang pozíciójának, azt látjuk, hogy az alsó háromszög a felső tükröződése; és a tükröződés eme ideája a legtalálóbb kifejeződése egy származtatott szimbólum és egy primordiális szimbólum közti kapcsolatnak, a hegy és a barlang közötti, már említett kapcsolatnak megfelelően, melyek a spirituális centrum egymást követő reprezentációi a ciklikus kibontakozás különböző fázisaiban.

Meglepőnek tűnhet, hogy a fordított háromszöget a felfelé mutatónál kisebbnek kell ábrázolni, amelynek a tükörképe, és amit emiatt azonos méretűnek feltételeznénk. De egy ilyen méretaránybeli különbség nem kivételes a szimbolizmusban: így a héber kabbalában a „Macroprosope” vagy „Nagy Arc” is tükröződik a „Microprosope” vagy „Kis Arc” képében. Azonkívül esetünkben van még egy speciálisabb oka: a barlang és a szív közötti kapcsolatot illetően utaltunk az Upaniṣadok egy szövegére, ahol azt írják, hogy „az én (igaz) Önmagam a szívem bensejében kisebb, mint egy rizsszem, kisebb, mint egy árpaszem, kisebb, mint egy mustármag, kisebb, mint egy kölesszem, kisebb, mint egy kölesszem belseje”, és ugyanakkor „nagyobb, mint a Föld, nagyobb, mint a Köztitér, nagyobb, mint az Ég, nagyobb, mint ezek a világok (együtt).” [4] Az általunk vizsgált két szimbólum közötti inverz kapcsolatban a hegy az, amelyik a „nagyság” ideájának felel meg, míg a barlang (vagy a szív ürege) az, amelyik a „kicsinységnek”. A nagyság szempontja az abszolút realitásra utal, a kicsinységé pedig a relatív megnyilvánulásra. Ezért teljesen normális, hogy jelen összefüggésben az elsőt egy olyan szimbólumnak kell képviselnie, amely megfelelésben van a primordiális feltételekkel, [5] és a másodikat egy olyannak, ami az „elsötétedés” és a spirituális „bezárkózás” későbbi feltételeinek felel meg.

Ahhoz, hogy a barlangot úgy ábrázoljuk, mint ami a hegy legbelsejében (vagy mondhatnánk úgy, szívében) van, csak be kell illesztenünk a fordított háromszöget a felfelé mutató háromszögbe, oly módon, hogy mindkettő centruma egybeessen; a fordított háromszögnek kisebbnek kell lennie a másiknál, hogy beleférhessen, de ezt a különbséget leszámítva, az így kapott teljes ábra pontosan egyezik „Salamon Pecsétjével”, ahol a két szembenálló háromszög szintén komplementer princípiumokat jelöl, a maguk különböző alkalmazási területei szerint. Másfelől, ha a fordított háromszög oldalait a felfelé mutató háromszög felének vesszük (kicsit kisebbnek rajzoltuk, hogy a két háromszög teljesen különállónak tűnjön egymástól, de egyértelmű, hogy a barlang bejáratának a hegy felszínén kell lennie, és ezért a barlangot ábrázoló háromszögnek érintenie kell a hegy vonalát), a kisebb háromszög a nagyobb felszínét négy egyenlő részre fogja osztani, melyek közül az egyik maga a fordított háromszög, míg a másik három felfelé mutató háromszög lesz. Ez utóbbi gondolatoknak, ahogyan az ezekhez kapcsolódó numerikus megfontolásoknak, nincs közvetlen kötődése a jelen tárgyunkhoz, de más, későbbi tanulmányaink során kétségtelenül lesz még alkalmunk visszatérni hozzájuk.

JEGYZETEK

[1] Ez az ábrázolás összefügghet azzal a ténnyel, hogy a szív (qalb) arabul szó szerint azt fejezi ki, hogy „fordított” pozícióban van (maqlūb).

[2] Az ősi Egyiptomban a szív hieroglifája a váza volt. A Tarot „kelyhe” szintén megfelel a közönséges játszókártyák „szívének”.

[3] Indiában a fordított háromszög a Śakti egyik fő szimbóluma; ahogyan a primordiális Vizeknek is.

[4] Chāndogya Upaniṣad III: 14,3. [Fórizs László fordítása. In A klasszikus Upanisadok II. Budapest, 2016, Filosz.]

[5] Ismeretes, hogy Dante a Földi Paradicsomot egy hegy csúcsára helyezte, amely megerősíti ezt az elgondolást, mivel a primordiális állapotban lévő emberiség spirituális centrumára utal.

[6] Ugyanezzel az ábrával kapcsolatban megjegyzendő, hogy ha a hegyet a piramissal felcseréljük, a piramis belső kamrája pontosan megfelel a barlangnak.

Forrás: René Guénon: The Mountain and the Cave. In Fundamental symbols: The Universal Language of Sacred Science. Cambridge, 1996, Quinta Essentia. 148–151. o.

Angolból fordította Gődény Jonatán

Posted in: axis,barlang,beavatás,centrum,Gődény Jonatán,hegy,magyar,metafizika,metaphysika,René Guénon,szimbólumok,tradíció