2/27/2012
"Short of being blended by certain prejudices, it is easy to understand that this must be so, for in the social domain, war, as long as it is directed against those who create disorder and aims at bringing them back to order, constitutes a legitimate function, which is fundamentally but one aspect of the function of 'justice' understood in its fullest meaning. However, this is only the most outward aspect of things, and thus the least essential. From the traditional point of view, what gives all its validity to warfare thus understood, is that it symbolizes the struggle man must carry on against the enemies he bears within himself, that is, against all those elements within him that are contrary to order and to unity. In both cases, moreover, whether it is a question of the outward social order or the inward spiritual order, warfare must always tend equally to the establishment equilibrium and harmony (which explains why it is related properly to 'justice'), and thereby to unifying in a certain measure the multiplicity of elements that are in opposition among themselves. This amounts to saying that its normal outcome, and in the final analysis its only raison d'être, is peace (as-salām), which can only truly be obtained by submission (al-islām) to the divine will, each element being put in its place in order to make them all work toward the conscious realization of one and the same plan; and there is hardly need to point out how closely these two terms al-islām and as-salām are related to one another in the Arabic language.[2]"
[2] We have treated these questions more fully in The Symbolism of the Cross, chap. 8.
"Ha valaki bizonyos előítéletektől megszabadul, érthetővé válik, hogy ez nem is lehet másképpen; a rendzavaró személyek ellen folyó harc a célból, hogy ezeket a személyeket a rendhez visszavezessék, a társadalom viszonylatában legitim feladatot jelent, s valójában nem más, mint a legáltalánosabb értelemben vett igazságosság egy aspektusa. Mindazonáltal ez a kérdésnek csak a legkülsőlegesebb eleme és így a legkevésbé lényegi része. Tradicionális szempontból a háború kiemelkedő értéke abban áll, hogy azt a küzdelmet szimbolizálja, amelyet az embernek az önmagában lévő ellenséggel szemben kell folytatnia, vagyis mindazon benső tényezők ellenében, amelyek a renddel és az egységgel ellentétesek. A háborúnak emellett mindkét esetben, legyen szó külső társadalmi vagy benső spirituális rendről, mindig az egyensúly és a harmónia megszilárdításához kell vezetnie (ami magyarázatul szolgál arra, hogy miért áll kapcsolatban az igazsággal), és ezáltal bizonyos mértékig az egymással ellentétben lévő elemek sokféleségét kell egyesítenie. Ez azt jelenti, hogy a háború helyes eredménye - és egy végső analízisben ez az egyedüli értelme - a béke (as-salām), amit valójában nem lehet másképpen elérni, mint az isteni akaratnak való alárendelődéssel (al-islām), helyére téve ily módon minden egyes elemet, hogy azok egyesítése egy és ugyanazon terv tudatos megvalósítása végett végbemehessen. Aligha szükséges ezek után felhívni a figyelmet arra, hogy az arab nyelvben az al-islām és az as-salām kifejezések milyen szorosan kapcsolódnak egymáshoz. [2]”
2. Ezekkel a kérdésekkel részletesebben foglalkoztunk A kereszt szimbolikájában, 8. fej.
Fordította: Németh Norbert
Posted in: english,Guénon,háború,harc,islam,kard,magyar,metaphysika,religion,war
